Hanyag tartás, krónikus fájdalmak és a rekeszizom

2021.05.31

 A korábbi cikkekben már olvashattunk a Dinamikus Neuromuszkuláris Stabilizációról. Láthatjuk, hogy az egészséges újszülöttek, csecsemők mindegyike egy előre programozott, a központi idegrendszer által felügyelt mozgásfejlődésen megy keresztül. Ezeken a szakaszokon mindannyian átestünk, mindannyiunk idegrendszerében megtalálható tárolva a szubkortikális régióban.

Gyakori kérdés, hogy ha mindannyian azonos minták alapján fejlődtünk, és mindnyájan ennek a mozgató- és stabilizáló rendszernek a birtokában vagyunk, akkor miért alakulnak ki a különböző kompenzációk, hanyag tartások, krónikus fájdalmak? Egy gerincpanaszokkal küzdő felnőtt esetében miért gátolt a rekeszizom működése, miért nem tudjuk ezt az elsődleges rendszert alkalmazni?

A válaszokat 6 éves kor körül érdemes keresni. A gyermekeknél 2 és 6 éves kor között megy végbe a motoros tanulás nagy része. Ebben az életszakaszban tanultunk meg szaladni, ugorni, dobni és elsajátítottunk minden egyéb alapvető mozgásmintát, amire a környezetünk lehetőséget biztosított. Nagyrészt a játszóterek mászókáin lógtunk, fára másztunk, dobáltuk és rúgtuk a labdát. Ebben a szakaszban az elsődleges stabilizáló rendszerünk szinte gond nélkül működött, figyelnünk sem kellett rá. Ezért fontos a minél aktívabb kisgyermekkor, minél több minta elsajátítása, stabilizálása az idegrendszer által, hiszen a későbbi életszakaszban ez nagyban hozzájárul a mozgáskultúránkhoz.

Az egészséges gyermekek képesek a gerincüket neutrális helyzetben tartva hosszú időt mozgással, játékkal tölteni, optimálisan működik a rekeszizom kettős funkciója, képesek a megfelelő hasűri nyomást kialakítani- szóval minden adott, hogy egészségesen, az energiafelhasználás szempontjából gazdaságosan működő mozgás rendszer tulajdonosai maradjanak.

A modern társadalom kihívásai az elsődleges stabilizáló rendszerünket komoly feladatok elé állítják, és ez az iskolapaddal kezdődik. Ettől kezdve megnő az üléssel töltött idő száma, napi 6-8 órát is eltöltenek a kisiskolások az iskolapadban.

Ez az az időszak, amikor a hanyag tartás első jeleit nagy számban megfigyelhetjük. A rengeteg ülés során a gravitáció nyerni fog. Mindegy, milyen segédeszközöket alkalmazunk, milyen szék van alattunk- a gravitáció mindig győz. Senki nem képes órákon keresztül hibátlan testtartással ülni, miközben új ismeretanyagokat kell elsajátítani. Nem figyelhetünk folyamatosan csak a tartásunkra.

Idővel gyengülnek, elkényelmesednek a törzsizmok, láthatjuk, milyen tartással képesek egyesek szinte belefolyni egy székbe. Az ülésnek köszönhetően a rekeszizom süllyedése a hasfalba akadályozottá válik, már nem lesz képes az optimális hasűri nyomás kialakítására.

És ez miért fontos? A rekeszizom a belégzéskor süllyed, így biztosítva helyet a tüdőknek a tágulásra. Ha a rekeszizom nem képes süllyedni, az agyunknak más irányt kell találnia ahhoz, hogy a gázcserét megvalósítsa: bevonja a légzés segédizmait. Elkezd nagyobb munka hárulni a nyakizmokra (m. sternocleidomastoideus, m. scalenii), a csuklyás izom felső rostjaira (m. trapezius), a kis mellizomra (m. pectoralis minor). A bordakosarat emelik, hogy a tüdő tudjon tágulni. Rövidtávon ez egy életmentő stratégia, hiszen oxigénre szükségünk van, de hosszabb időn át az agyunk azt a jelzést kapja, hogy ez működik, ezt így érdemes csinálni, és a minta máris rögzül. Így válunk nagyon könnyen mellkasi légzőkké.

Amellett, hogy a rekeszizom többé nem segíti optimálisan a légzést, elveszik a stabilizáló funkciója is az elégtelen süllyedésnek, feszülésnek köszönhetően. Az optimális stabilitásért felelős legfontosabb izom nagy része máris gátolt a működésében. Előtérbe kerülnek a kompenzációs mechanizmusok. Ezek eredményei a nyak- és vállfájdalmak, lapocka- és hátproblémák, derékfájdalom, instabil medence, és a hanyag tartás, mely esztétikai probléma is lehet. Többek közt ezért is lenne fontos kisiskolás korban komolyan venni az egészségügyi, fizikális vizsgálatokat, szűrni a hanyag tartásra utaló jeleket és kezelni is azokat.

A fentebb leírt folyamatokban a központi idegrendszerünknek óriási a szerepe, hiszen a tartásunk, mozdulataink az agyunk által vezéreltek.

Ha valakinél 6-7 éves korban már megjelennek az ülésből, inaktivitásból adódó tünetek, nem sportol a későbbiekben, sok időt tölt a számítógép előtt, az iskola befejeztével ülőmunkát végez... ott biztos lesznek tartós mozgásszervi panaszok, melyeket a hosszú évek során rögzült helytelen minták miatt nem is olyan egyszerű javítani, mint azt legtöbben gondolnánk.

Fontos, hogy a gyermekek minél aktívabbak maradjanak az iskolapadba kerülést követően. Idősebb korban pedig a rendszeres erősítés, erőedzés, mobilizálás fontos, hogy az ülést valahogy kompenzálni tudjuk.