Dinamikus Neuromuszkuláris Stabilizáció (DNS by Kolar)

2020.05.06

 

A DNS egy viszonylag új és egyedülálló rehabilitációs stratégia, melynek alapja az egyedfejlődés során létrejövő neurofiziológiai változások az emberi mozgásszervrendszerben.

Az emberi test általános felépítésétől, az anatómiai struktúráktól eltérően a törzs stabilizálása és a légzési mechanizmusok egyénenként eltérést mutatnak. A DNS rendszere az egészséges újszülöttet veszi alapul, a törzs stabilizálásának és a légzési mechanizmusoknak az ideális funkcióját a központilag irányított korai egyedfejlődésből származtatja. Születéskor az ember fejletlen funkciókkal és megjelenéssel bír. A születés után mindkét aspektus tovább fejlődik négy éves korig, amikor is a nagy motoros egységek fejlődése eléri teljes fejlettségét. Ezek felelősek a nagy mozgásokért, testtartásért. Ezalatt a csípőízület alakja, a talpi boltozat és a gerinc görbületei optimálisan fejlődnek. A motoros fejlődés a csecsemőknél automatikus, ösztönös szinten megy végbe, függ az optikai orientációtól és a csecsemő érzelmi szükségleteitől. A törzsünk fejlődése pedig genetikailag meghatározott.

A motoros működés részeként minden ízületünk működése jól meghatározott. A vázrendszer és ízület alaki megjelenése, illetve a testtartás nagyban függ az izmok stabilizáló funkciójától dinamikus mozgások közben. Az anatómiai struktúra a biomechanikailag ideális ízületi mozgásokat határozza meg. Minden pozíció, amelyhez egy ízület adaptálódik, az izmok által dinamikus kontroll alatt áll. Az izmok funkciója, mely motoros programok által kódolt, a központi idegrendszerrel együtt fejlődik. A központi idegrendszer sérülése, fájdalom, trauma, vagy az ismételt túl használat zavart eredményez ebben az egyensúlyi rendszerben, amelyek a vázizomzat fájdalmas diszfunkciójához vezethetnek.

A szagittális törzs stabilitás az egyedfejlődés első négy és fél hónapjában alakul ki. A gerinc, a mellkas és a medence formája és helyzete egy neutrális pozíciót ér el az izmok koordinált aktivitása következtében. Ezt követik a végtagok dinamikus fejlődése (valamiért nyúlni, valamit elérni, illetve a támaszkodás, nyílt és zárt kinematikus láncú működések). A mozgás ipszilaterális (fordulás) és kontralaterális (mászás) mintái egy időben fejlődnek. Az ipszilaterális minta a hátunkról való átfordulás, melyben az azonos oldali kar és láb egy előremozduló (valami felé nyúló) mozgást végeznek, míg az ellen oldali végtagok a támasztó funkciót látják el. A kontralaterális minta hason fekvő helyzetből alakul ki, mely során az előre haladó (nyílt kinematikus lánc) és a támasztó funkció (zárt kinematikus lánc) az ellen oldali karokban és lábakban jön létre. A törzs stabilitása elsődleges bármely mozgás során, egy erőátviteli rendszerről lévén szó. Minden mozdulatot megelőz az adott szegmens stabilitása a megfelelő egyensúly, koordináció érdekében. Az antagonista izmok közti precíz működés centralizált ízületi pozíciókat hoz létre az egészséges egyedfejlődés korai szakasza során. Az ideális testtartás és a funkcionális mozgásminták kéz a kézben járnak a központi idegrendszer fejlődésével. Ha a központi idegrendszer strukturálisan zavart, vagy nem megfelelően fejlődik, az abnormális fejlődés gyakran decentralizált ízületi pozíciókban mutatkozik: előrebillent medence, előre tartott fej, a mellkasi légzésre beállt bordakosár, abnormális gerincgörbületek.

A gerinc, mellkas, medence stabilitása, illetve a végtagok mozgató és támasztó funkciói a központi idegrendszer által vezéreltek. Ez a program automatikusan ingerelhető adott reflex zónák stimulációján keresztül (erre épül a Vojta-módszer). A stimulációra adott motoros válasz megegyezik az egészséges egyedfejlődés során látott mozgásmintákkal. A központi idegrendszer bizonyos reflex zónákra gyakorolt direkt nyomással ingerelhető. Ez az inger továbbá az adott ízületek centralizációját is kiváltja, az antagonista izmok aktiválása réven a teljes mozgástartományban. Azon izmok koordinációja, melyek a törzs stabilitásáért felelnek, egy biztos alapot nyújtanak a végtagok minden irányú mozgatásához, továbbá az orofaciális rendszer működéséhez. Az egészséges egyedfejlődés és a reflexpontok stimulálása során megfigyelhető mozgásminták nevezhetők optimális mintáknak. A DNS diagnózisának alapja, hogy a páciens stabilizáló mintáit hasonlítja össze egy egészséges csecsemő egyedfejlődés során mutatott mintáival, vagy a reflexpontok ingerlése által kiváltott mintákkal. A kezelés az ideális egyedfejlődés során mutatott minták gyakorlásán alapul. Az agynak pontos ingerekre van szüksége, hogy automatikusan aktiválni tudja a mozgásmintákat melyek szükségesek a stabilizáló izmok ko-aktivációjához. A cél, hogy agyunkat megtanítsuk, hogy központi kontroll alatt tartsa a mozgásmintákat. Ez kivitelezhető, ha a páciens stabilizáló rendszerét az egyedfejlődés során megfigyelt testhelyzetekben aktiváljuk.

(Forrás: Postural-Locomotion Function in the Diagnosis and Treatment of Movement Disorders, Summary for the lecture, Prof. Pavel Kolar, PaedDr., PhD., Alena Kobesova, M.D., PhD., Department of Rehabilitation and Sports Medicine, 2nd Medical Faculty, University Hospital Motol, Charles University, Prague, Czech Republic)